Kezdőoldal

A csapatbajnokság I/B osztályának utolsó fordulójában próbáltunk egyenes ágon följutni, de pótvizsgára ítéltettünk többek között a következő parti miatt, amiben a licitmenet nem túl érdekes, mert előbb-utóbb kőr gémben fogunk landolni Dél kezéből játszva.

Volt fordulat és izgalom az utolsó fordulóban is, az OCSB-ről például 0,08 VP döntött az I/A-ban. A cikksorozat zárórészében végigvesszük, hogy milyen végeredménnyel zárultak az osztályok küzdelmei, ki jutott fel, esett ki, játszhat osztályozót, és természetesen búcsúzóul is előhoznak pár forró partit a fiúk!

A IV. osztály már véget ért, a bajnok a Kaskad lett, a másik feljutó a Budaörs, osztályozót játszhat a Szeniorok. Az I/A-ban a GAMAX-ra vár még egy meccs, de már biztosan bajnok, a Royston pedig tuti második, de a többi osztályban szoros az élmezőny. Az utolsó forduló következik.

„Holnap indulunk” – mondta Zoli egy ködös novemberi estén, miután elástuk a soha nem használt pisztolyokat a grundon. Ugyanis forradalmi hevületünk hamar lelohadt a T34-esek láttán, és inkább búcsút mondtunk a fegyvereknek. Hadat viseljenek mások, mi inkább kártyázzunk… A 21-es tűnt a legalkalmasabb játéknak, azt gyorsan abba lehet hagyni, ha az óvóhelyre kell menekülni. Zoli „véletlenül” elhozott egy zsák telefontantuszt egy rommá lőtt trafikból, így nem kellett a spájzba menni játékpénzként használandó babszemekért. Mint utóbb kiderült, szerencsénk volt, az oroszok már ott lapultak…

Az utolsó előtti fordulóban már a végső helyezkedések zajlanak a csapatbajnokságon. Ezen a héten is lesz pár rangadó, és persze egyre nő az izgalom a feljutások és a kiesések miatt.

Az 1-es magasságú indulás után adott 1 major válaszra a legtöbben azt a megállapodást játsszák, amikor Splinter konvenciót használnak, hogy a rövid színükben ugranak. Én egy másik (saját) megoldást szeretnék ajánlani. Módunk van arra, hogy több információt közöljünk, mint amit a hagyományos Splinter konvenció ad, de ehhez másképp kell ugranunk (nem a rövid színben).

Még három forduló van hátra a csapatbajnokságból. Egyik osztályban sem alakultak még ki akkora különbségek, hogy ne legyen érdekes a végjáték, szóval izgatottan várjuk, mit hoznak az utolsó mérkőzések.

A szenior Európa-bajnokság után gratuláltam neki, hogy a csapat ugyan várakozás alatt szerepelt, de a Koltai Gábor–Kovács Mihály pár jól játszott. Gabi megköszönte az elismerést, de csalódottságát nem tudta leplezni. Abba akarta hagyni a versenyzést. Rábeszéltem, hogy néha-néha azért jelenjen meg körünkben. „Csak a kedvedért” – felelte, nem túl meggyőző hangon. Utólag tudtam meg, hogy a gyilkos kór már a bajnokság utolsó napjaiban megindította a támadást.

Odaintett magához Dömös a Budaörsi Bridzsünnepen. Nem színvétés történt, vagy ilyesmi, mást akart. „Figyelj, te azt tudtad, hogy játszik itt egy világbajnok a versenyen?” – kérdezte. Körbenéztem, nem tudtam, kire gondol. „Markovits Márta – folytatta Dienes Ödön –, az egyetlen világbajnok magyar kézilabda-válogatott tagja volt 1965-ben. A fia, Markovits László a legfiatalabb férfi teniszbajnok, a férje...” Innen már én is tudtam. Az egykori teniszező Markovits László hosszú évek óta a Vasas elnöke, Márta férje, a néhai Markovits Kálmán pedig 1952 és 1956 vízilabda olimpiai bajnoka. Nem csak ezt tudtam, hanem azt is egyből, hogy beszélgetnem kell a „mi” világbajnokunkkal. Sporttársunk lesújtó halálhíre miatt újra kiemeljük a főoldalra a három évvel ezelőtt vele készített interjúnkat.

Az őszi szünet előtt lementek az alapszakasz meccsei a középső két osztályban, legfölül pedig a címvédő GAMAX úgy szárnyalt eddig, hogy innen már aligha száll el a győzelme. Nézzük a hetedik forduló történéseit pár érdekes partival fűszerezve!